Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sportszerűségi és illemtan órára küldeném Fehér Tamást, a Monor Női csapatának edzőjét

2011.05.16

 

Sportszerűségi és illemtan órára küldeném Fehér Tamást, a Monor Női csapatának edzőjét



Május 7-én játszottuk le Monor-Kerepes mérkőzést, amit nagyon nem akartunk, de végül is lejátszottuk és 2: 0-ra győztünk Monor ellen. Mérkőzés után már nem akartam foglalkozni a megelőző körülményekkel, de a Monor meccs utáni nyilatkozata nagyon felháborított. Röviden a történet: A női bajnokságban nincs pontos időpont kijelölve, hanem mindig a két edző megbeszélésén múlik a mérkőzés időpontja. Kerepes edzője már 3 héttel a meccs előtt kérte a Monor edzőjét, hogy a mérkőzés ne szombaton legyen, hanem vasárnap, vagy halasszuk el.
Kérésünket azzal indokoltuk, hogy vizsgaidőszak van, és több lány nem tud jönni, és kiállni sem tudunk létszám hiány miatt.
Végül is a Monori edző hajthatatlan volt, minden képen szombaton akarta lejátszani a meccset. Ráadásul ezen a héten egyik csapattársunk családtagja is meghalt. Monor elnökével többször is tárgyaltam, de ő is közölte hogy nem tud az edzővel mit kezdeni, sajnálja a dolgot. Ő se tartja egy sportszerű húzásnak.
Nem akartam az üggyel tovább foglalkozni, hiszen a mérkőzést megnyertük, de a Monor honlapján a mérkőzésről egy olyan hazugság áradattal akarta megmagyarázni a vesztett mérkőzést, ami megint csak nem sportemberhez méltó viselkedés.
Hazugságok:

  1. A mérkőzés nem miattunk kezdődött 1 órás késéssel, az igaz, hogy mi 8percet késtünk. Alig tudtuk összeszedni a lányokat, így is a buszban öltöztek át. Amikor megérkeztünk még két gyerek csapat küzdött a pályán egymással.
  2. A bíró állítólag nem adott meg nekik egy gólt, ami a belső kapu vasról jött vissza. Érdekes, akkor se a játékosok, se az edző nem reklamált, mindenki látta, hogy a labda a külső kapufáról jött vissza. Utólag bemagyarázni egy gólt? Nevetséges!
  3. Azt írta durván játszottunk, ami megint nem igaz, mivel a jegyzőkönyvbe a bíró külön beírta, hogy sportszerű mérkőzés volt. Ide tartozik, hogy a két csapat játékosai jó barátságban vannak egymással, szeretik egymást, hiszen a Pest megyei válogatottban együtt játszanak, erre a két csapatra épül a válogatott.

Ha voltak szabálytalanságok, akkor egymástól elnézést kértek.
Azt írta rafinálkodtunk, nem értem, szerintem ő akart könnyedén, játék nélkül 3 ponthoz jutni, amikor is nem akart bele egyezni a mérkőzés elhalasztásába.
Végén még egy hazugsággal spékelte meg eddigi „sportszerű” magatartását: azt írta, hogy csak a második félidőre érkezett meg a kapusunk, aki ott sem volt a meccs elején. Kapus nélkül játszottuk le végig az egész mérkőzést. Kapusunkat az összes monori játékos ismeri, aki nem volt ott éppen vizsgázott.
A bíró mindenkit leigazoltatott a meccs elején. A kapunkba pedig mindként félidőben egy-egy mezőn játékos állt, akik már fél éve nem voltak edzésen.
Felháborító, hogy engedhet meg magának valaki ilyet, aki csak 3 mérkőzés óta került oda a csapathoz. Egy vereséget nem kell megmagyarázni, főleg nem úgy, hogy a másik csapatot szidjuk. Miért kell két jó viszonyban lévő csapatot összeugrasztani, saját önfejűsége és nagyravágyása miatt.
Ezzel a viselkedéssel csak a saját csapatát és a környezetét csapja be a rosszindulatú magyarázkodásaival.

Úgy tudjuk valamikor jó birkózó volt, és nem véletlenül találták ki azt a jó közmondást: „Cipész maradjon a kaptafánál”.

Tisztelettel: Ferenczi Lajos

 

 

Eredeti nyilatkozat:

MONOR SE

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Monor

(Fehér Tamás, 2011.06.07 00:07)

Pár sorral reagálnék a Sport Szelet 2011. május 17. –i számában megjelent „Monor kontra Kerepes: A cipész maradjon a kaptafánál” című cikkre, melyben a Kerepesi SBE szövetségi képviselője, Ferenczi Lajos úr vetette papírra gondolatait néhány sorba, a Monor SE - Kerepesi SBE női ¾ pályás bajnoki labdarúgó mérkőzéssel, a mérkőzésről írt a beszámolóval, ami a www.monorse.hu weboldalon megjelent,valamint szerény személyemmel kapcsolatban.


A Monor SE – Kerepesi SBE mérkőzést május 7. – 8. –i hétvégére írta ki a szövetség, amelynek a kezdési időpontját pályaválasztóként, mi május 7. –én szombaton 12:30 időpontra tettük annak apropóján, mert más időpontban ezen a hétvégén nem állt rendelkezésünkre a Monor SE centerpályája. A Kerepesi SBE jelezte, hogy számára ez az időpont nem felel meg, mert a kapusuk nem tud ebben az időpontban a rendelkezésükre állni. Miután a korlátozott lehetőségeink nem tették lehetővé, hogy más időpontban játszunk, az eredeti kiírás mellett döntöttem. Az elutasító válasz után Ferenczi Lajos a Kerepesi SBE szövetségi képviselője megkereste az elnökünket Gábor Attilát, hogy ugyan koppintson már rá ennek a „sportszerűtlen, önfejű, és nem utolsó sorban nagyravágyó” edző buksijára, és a „két csapat jó kapcsolatára való tekintettel” mégiscsak pakoljuk el a mérkőzést más időpontra, mert mint elmondta, helyzetüket súlyosbította az egyik játékosuk hozzátartozójának a sajnálatos halála is. Miután az elnökünk megnézte a pályabeosztást, és a lehetőségeinket, neki sem volt más választása, mint elutasító választ adni. Ezek után Ferenczi úr ismét felhívott engem és közölte, hogy sportszerűtlenek vagyunk, ők már el sem jönnek a mérkőzésre mert már csak hatan (!!!) vannak, és gratulál a három ponthoz…
Majd eljött a mérkőzés napja, és az eredeti 12:30 órás kezdéshez képest a Kerepesiek busza begördült a pálya elé 12:49 -kor , és leszállt róla tizenegy(!!!) átöltözött játékos. Mivel a szabályokban leírt várakozási időn belül voltunk, természetesen biztosítottuk nekik az öltözőt, megtartottuk a taktikai megbeszélést, bemelegítettünk, és pár perccel fél kettő előtt, tehát majdnem egy órás késéssel, elkezdődhetett a mérkőzés, melyet a Kerepes nyert meg 2-0 arányban. A mérkőzést megtekintette a Monor SE honlapjának szerkesztője, aki ezután a saját gondolatait írta fel a weboldalra. Gondolom Ferenczi Lajos, a Kerepesi SBE szövetségi képviselője „hosszas körültekintés után” ezeket a gondolatokat tulajdonította nekem, a „három hete idekerült volt birkózónak”, azonban ehhez az íráshoz, sem a tartalmához nekem semmi közöm nincs.
Azonban egy két megjegyzést engedtessen meg nekem Ferenczi úr.
Ha egy sportvezető a médiához fordul, mert úgy érzi, hogy nincs más lehetősége az őt, vagy csapatát ért vélt, vagy valós sérelmei tisztázására, az először is tájékozódjon, hogy az általa megfogalmazott vádak megalapozottak –e. Ha már a médiához fordul, illik a történteket tényszerűen leírni, és nem elferdítetni a nagyobb csattanó kedvéért. Ha ön egy embernek a médiában próbálja megkérdőjelezni a szakmaiságát, az megint nem túl „sportszerű” dolog. Megalapozatlan, vádakra megpróbálni lejáratni valakit, az szerintem már túl is megy a „nem túl sportszerű” határon… A két csapat közt létrejött jó viszony, és a válogatottban való szereplés nem takaró, az ilyen és ehhez hasonló cselekedetekhez. Bízom benne, hogy ön a jövőben nem ezt az utat mutatja a saját garnitúrájának, és úgy veszem, hogy ez csak egy „kisiklás” volt az ön részéről, egy bohó félreértés. A jövőben, ha bármi észrevétele, problémája, esetleg „szakmai tanácsa” lenne hozzám, vagy a csapatomhoz, kérem használja a telefont, és az ön által jól ismert telefonszámokat, mielőtt a médián keresztül, egy újabb vihart kavar egy pohár vízben…



Sporttársi tisztelettel:


Fehér Tamás

Monor SE női labdarúgás
Vezetőedző

Budapest

(xy, 2011.06.06 10:49)

Hallom, a bajnokság "gólkirály-jelölt"-je 10-15 méterre a labdától, tehát pusztán a jegyzőkönyvben lövi a gólokat, meg az igazolások hitelességével - mármint hogy az játszik, aki a papíron szerepel - is visszatérően van egy kis gubank, s némelyik bíró is addig tartja Kerepesen a meccset, amíg a hazai csapat "megérdemelten" nem győz. Van aki így is elégedett egy bajnoki címmel - miközben másokat persze keményen kritizál...

 

 





Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>